Budapesten született, eredetileg állatorvosnak készült, végül a sürgősségin találta meg a helyét. Adrenalinfüggő, heti hatszor edz és három gyönyörű kisfiú édesapja. Merész Márton 2010-ben diplomázott a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán, jelenleg a Klinikai Központ Sürgősségi Klinika szakorvosa, emellett szaktudásával a szekszárdi légimentők csapatát erősíti.
Eredetileg is orvosi pályára készültél?
Állatorvosnak készültem, de első körben nem vettek fel. A nyári szünet végén édesanyám beíratott a Petrik Lajos Vegyipari Szakközépiskolába vegyészmérnök asszisztensi képzésre, ezt követően pedig már az orvosira jelentkeztem Pécsre. Ez a két év jó volt arra, hogy hozzászoktassam magam, milyen, amikor igazán tanulni kell, és ennek köszönhetően akadálymentesen vettem az egyetemi éveket.

Miért pont a sürgősségi?
A diploma után urológus rezidensként kezdtem, de rájöttem, hogy nem áll annyira közel hozzám. Maga a sürgősségi képzés elektív kurzusként volt felvehető, nem volt aktív szereplője a képzésnek, az első gyakorlatomat viszont már a sürgősségi osztályon végeztem.
Itt éreztem először azt, hogy ez az egész betegellátás legkomplexebb és legkritikusabb gondolkodást igénylő része.
Ezért az első sürgősségi gyakorlatom után átjelentkeztem. 2010 és 2012 között a klinikán dolgoztam, majd a szekszárdi Balassa János Kórház sürgősségijén folytattam, közben elkezdtem esetkocsin szolgálni, 2015-ben pedig felvételiztem légimentőnek.

A sürgősségi osztály első gyakorlatként nagyon jó és komplex. Sosem szerettem azokat a tantárgyakat, amiket magolni kellett, viszont az élettant, a kórélettant, a patológiát, sőt a funkcionális anatómiának azt a részét, ahol azt kell megérteni, hogy valami honnan ered, mi a funkciója, azokat nagyon. Impulzív és kicsit figyelemzavaros is vagyok, viszont a tanulási mechanikám megvan: ha valamit egyszer megértek, az jól megmarad. Ha valaki átlátja, egy szervezet hogyan funkcionál egységként, akkor, ha abban bármilyen hiba fellép, izgalmas kikövetkeztetni, hogy egy okból mi az az okozat, ami utána egy nagy láncolatként következik.
A sürgősségiben pont ez a legjobb, hogy Sherlock Holmes-os szakma: bejön valaki, aki elmondja a saját nyelvén, mi a panasza, és abból rá kell jönnöm, mennyire nagy a baj, ha van, és merre vigyük tovább a beteget.
Mi történik, amikor kaptok egy súlyosabb esetet?
Jön egy hívás, hogy 15 perc múlva ott vannak egy politraumatizált (legalább két szervrendszer egyidejű sérülése) beteggel, vagy egy időablakosnak tűnő stroke-beteggel, akkor ott, abban a pillanatban helyt kell állni, össze kell szedni a teljes traumateamet, az aneszt-intenzívest, sebészt, idegsebészt, a radiológiai hátteret, hogy amikor megérkezik a kritikus állapotú beteg a nagy sokktalanítóba, addigra ott legyen mindenki, aki a betegellátásban aktívan részt fog venni.
Ebben nincs, és nem is lehet késlekedés.
Ha a betegbeáramlás mellett az allokáció is megvolt, az ellátási szintet, kapacitást hozzá tudtam rendelni ahhoz, amire a betegnek szüksége volt, akkor abban hatalmas sikerélmény tud lenni. Akkor az ember úgy megy haza, hogy na, ezen a napon is történt valami jó.

Miért jelentkeztél légimentőnek?
A légimentés a prehospitális ellátás – vagyis mindannak, ami a kórházi szakasz előtt történik – egyik legmagasabb szintje világszerte, annak elválaszthatatlan része. Mindenki egységes oktatást kap, 36-37 szabványos eljárásrendünk van, rengeteg oktatási és ellátási segédanyaggal. Az itt dolgozó száz ember pilótákkal, paramedikusokkal, orvosokkal együtt olyan három fős teameket alkot, hogy
teljesen mindegy, valaki a miskolci, a debreceni, vagy a szentesi bázison dolgozik, ha az a három ember felkerül egy helikopterre, akkor egységes felszerelésből ugyanonnan ugyanazt fogja kérni és ugyanazt az ellátást fogja biztosítani annak a sérültnek vagy betegnek, aki a helyszínen van.
Éves szinten kétnapos képzésünk van, ahol életszerű körülmények között gyakoroljuk például azokat az eseteket, amik az elmúlt években a valóságban megtörténtek, és azokból tanulságot lehet levonni. Ezeket a légimentőknél nagyon szigorúan és komolyan is veszik. Felkészült oktatók vannak, az instruktorok jó gyakorlati és elméleti képzést raknak össze, és általában a légimentőkhöz szoktak bekerülni külföldről azok az előremutató újítások, amikből az ellátásban lehet profitálni, majd innen kerül át akár a szélesebb berkekbe az OMSZ-hez.

Hogy telik egy heted? Ott vagy a sürgősségin, itt a légibázison, otthon...
A sürgősségi főállásom, 14-15 műszakom van egy hónapban, emellé jön 5 légimentős műszak.
A sürgősségire az való, aki tisztában van azzal, hogy amikor elkezdődik a munka és átveszi a váltástól a még folyamatban lévő betegeket, akkor még 12 órát végig kell dolgoznia, és a betegek nem fognak elfogyni.
ADHD-sként nekem pont az a jó a sürgősségin, hogy nincs hosszú távú, monoton munka, ami elterelné a figyelmemet. Ott abban a 12 órában csak az adott napi betegekkel kell foglalkoznom. Az ember a legjobb tudása szerint látja el a ráeső betegeket, az akut eseteket úgy kell menedzselni, hogy időben felkerüljenek osztályra, aki életveszélyes állapotban van, az egy fast track mentén rögtön ellátásra kerüljön. A világon azonban mindenhol jelen van a boarding probléma, az ágyháttér nem mindig adott, a beteget nem mindig tudják fölvenni osztályra.

Azt szokták mondani, hogy a hosszú, boldog élet titka, ha azt csinálod, amit szeretsz, és ha az a hobbid, ami a hivatásod. Én mindig várom azt az öt műszakot, amikor ide megérkezünk, leellenőrizzük a teljes felszerelésünket és rádiókészenlétben vagyunk átöltözve. Bármikor riaszthatnak minket, de ha éppen nem, akkor tudok tanulni, sorozatot nézni, olvasni, van egy kis énidőm. A koordinátori riasztástól számítva viszont két percen belül már a levegőben vagyunk.
Emberileg, hogy lehet kezelni ezeket a helyzeteket?
A kommunikációs készségek kiemelten fontosak egy orvos esetében. A légimentőknél kiemelten fontos az SBAR kommunikáció (Situation, Background, Assessment, Recommendation). Az ember beazonosítja az eseményt, hogy mi történt, mit talált a helyszínen, milyen ellátási igény van, és saját magát az eseményen belül.
A kommunikáció nagyon fontos, amikor egy társszakmának beteget átreferálunk: fontos, hogy röviden, lényegre törően tudjunk elmondani mindent.
De egy beteg nem ezt várja el. Egy orvos akkor végzi jól a dolgát, és akkor írja meg jól az egészségügyi dokumentációt is, ha mindent beleír, célzottan a betegnek is, az ő szintjén. Ezért én is igyekszek mindent úgy elmondani, hogy azt a betegek is megértsék.

Amikor kiérkezünk egy helyszínre, lehet, hogy az a jelenlévőnek élete legnagyobb tragédiája. Egy ilyen tragikus körülménybe nekem a szaktudást kell odavinnem, illetve a napi rutin része kell legyen, hogy egy sokkos állapotú beteget végigmenedzseljek és ellássam. Ugyanígy a rutin és
a szaktudásom része kell legyen, hogy menedzseljem a helyszínt, hogy a hozzátartozót a maga szintjén tájékoztassam
arról, mit fogunk csinálni a sérülttel, hová fogjuk vinni. A képzésünknek is részét képezik ezek a kommunikációs skillek, mert a helyszínen nem csak egy betegért vagyunk felelősek, hanem azért is, hogy a teljes helyszín-kontroll jól történjen.

A tragédiák mellett biztosan voltak sikertörténetek is, ami megérintettek...
Tavaly októberben Szászvárról vittünk el egy súlyosan megégett 2,5 éves kisfiút a Bethesda Gyermekkórház intenzív részlegére. Forró olajjal forrázta le magát nagy testfelületen. Pár hónappal ezelőtt ugyanazzal a paramedikussal Szászváron voltunk egy egyéb eseménynél, ahol szerencsére nem volt súlyos sérült. Ádámot odahozta az édesanyja, és kérdezte, emlékszünk-e rá, mondtuk, hogy persze - ő volt ez a kisfiú. Teljesen jól volt, megnézte a helikoptert, kicsit ölbe vettük, az anyukája megmutatta, milyen szépen gyógyulnak a graftjai (szövetátültetés).
Jó élmény volt látni, hogy az a kisfiú, akit egy évvel korábban élete legnehezebb helyzetében láttunk, szinte csodálatos állapotban van.
A kisfiúnak most kis kaszkadőr a beceneve az óvodában, mert annyira bátor. Hihetetlenül életrevaló kisfiú.

Mit üzennél azoknak, akik szemeznek ezzel a pályával?
Az oxyológia sürgősségi orvostan az orvoslás egyik legjobb színtere, ahol az ember mind a mechanikus készségeit jól szinten tudja tartani és fejleszteni is tudja, mind a kritikus gondolkodást alkalmazhatja.
Arra, hogy egységben gondolkozzunk az emberről, ok-okozati összefüggéseket keressünk, ez a legjobb színtér.
Ha valaki úgy érzi, szüksége van arra, hogy a kritikus, gyors gondolkodást alkalmazza, adrenalin-fröccsökre van szüksége, hirtelen kell döntést hoznia, és ebben jól tud funkcionálni, akkor ez egy ideális pálya lehet. Ennek a munkának az a jó része, hogy van eleje és lezárása. Nem egy szakrendelés, nem kell „hazavinni” a betegeket, nem visszajáró betegek vannak. Azt gondolom, ez egy nagyon szerethető szakma, és amíg úgy érzem a nap végén, hogy tudtam segíteni másoknak, addig jó helyen vagyok.

Pécsi Tudományegyetem | Kancellária | Informatikai Igazgatóság | Portál csoport - 2021.