„Ez egy nagyon szerethető szakma" - dr. Merész Márton légimentő szakorvos

Eredetileg is orvosi pályára készültél?
Állatorvosnak készültem, de első körben nem vettek fel. A nyári szünet végén édesanyám beíratott a Petrik Lajos Vegyipari Szakközépiskolába vegyészmérnök asszisztensi képzésre, ezt követően pedig már az orvosira jelentkeztem Pécsre. Ez a két év jó volt arra, hogy hozzászoktassam magam, milyen, amikor igazán tanulni kell, és ennek köszönhetően akadálymentesen vettem az egyetemi éveket.

Miért pont a sürgősségi?
A diploma után urológus rezidensként kezdtem, de rájöttem, hogy nem áll annyira közel hozzám. Maga a sürgősségi képzés elektív kurzusként volt felvehető, nem volt aktív szereplője a képzésnek, az első gyakorlatomat viszont már a sürgősségi osztályon végeztem.

Itt éreztem először azt, hogy ez az egész betegellátás legkomplexebb és legkritikusabb gondolkodást igénylő része.

Ezért az első sürgősségi gyakorlatom után átjelentkeztem. 2010 és 2012 között a klinikán dolgoztam, majd a szekszárdi Balassa János Kórház sürgősségijén folytattam, közben elkezdtem esetkocsin szolgálni, 2015-ben pedig felvételiztem légimentőnek.

A sürgősségi osztály első gyakorlatként nagyon jó és komplex. Sosem szerettem azokat a tantárgyakat, amiket magolni kellett, viszont az élettant, a kórélettant, a patológiát, sőt a funkcionális anatómiának azt a részét, ahol azt kell megérteni, hogy valami honnan ered, mi a funkciója, azokat nagyon. Impulzív és kicsit figyelemzavaros is vagyok, viszont a tanulási mechanikám megvan: ha valamit egyszer megértek, az jól megmarad. Ha valaki átlátja, egy szervezet hogyan funkcionál egységként, akkor, ha abban bármilyen hiba fellép, izgalmas kikövetkeztetni, hogy egy okból mi az az okozat, ami utána egy nagy láncolatként következik. 

A sürgősségiben pont ez a legjobb, hogy Sherlock Holmes-os szakma: bejön valaki, aki elmondja a saját nyelvén, mi a panasza, és abból rá kell jönnöm, mennyire nagy a baj, ha van, és merre vigyük tovább a beteget.

Emberileg, hogy lehet kezelni ezeket a helyzeteket?
A kommunikációs készségek kiemelten fontosak egy orvos esetében. A légimentőknél kiemelten fontos az SBAR kommunikáció (Situation, Background, Assessment, Recommendation). Az ember beazonosítja az eseményt, hogy mi történt, mit talált a helyszínen, milyen ellátási igény van, és saját magát az eseményen belül.

A kommunikáció nagyon fontos, amikor egy társszakmának beteget átreferálunk: fontos, hogy röviden, lényegre törően tudjunk elmondani mindent.

De egy beteg nem ezt várja el. Egy orvos akkor végzi jól a dolgát, és akkor írja meg jól az egészségügyi dokumentációt is, ha mindent beleír, célzottan a betegnek is, az ő szintjén. Ezért én is igyekszek mindent úgy elmondani, hogy azt a betegek is megértsék.

Amikor kiérkezünk egy helyszínre, lehet, hogy az a jelenlévőnek élete legnagyobb tragédiája. Egy ilyen tragikus körülménybe nekem a szaktudást kell odavinnem, illetve a napi rutin része kell legyen, hogy egy sokkos állapotú beteget végigmenedzseljek és ellássam. Ugyanígy a rutin és 

a szaktudásom része kell legyen, hogy menedzseljem a helyszínt, hogy a hozzátartozót a maga szintjén tájékoztassam

arról, mit fogunk csinálni a sérülttel, hová fogjuk vinni. A képzésünknek is részét képezik ezek a kommunikációs skillek, mert a helyszínen nem csak egy betegért vagyunk felelősek, hanem azért is, hogy a teljes helyszín-kontroll jól történjen.

A tragédiák mellett biztosan voltak sikertörténetek is, ami megérintettek...
Tavaly októberben Szászvárról vittünk el egy súlyosan megégett 2,5 éves kisfiút a Bethesda Gyermekkórház intenzív részlegére. Forró olajjal forrázta le magát nagy testfelületen. Pár hónappal ezelőtt ugyanazzal a paramedikussal Szászváron voltunk egy egyéb eseménynél, ahol szerencsére nem volt súlyos sérült. Ádámot odahozta az édesanyja, és kérdezte, emlékszünk-e rá, mondtuk, hogy persze - ő volt ez a kisfiú. Teljesen jól volt, megnézte a helikoptert, kicsit ölbe vettük, az anyukája megmutatta, milyen szépen gyógyulnak a graftjai (szövetátültetés).

Jó élmény volt látni, hogy az a kisfiú, akit egy évvel korábban élete legnehezebb helyzetében láttunk, szinte csodálatos állapotban van.

A kisfiúnak most kis kaszkadőr a beceneve az óvodában, mert annyira bátor. Hihetetlenül életrevaló kisfiú.

Mit üzennél azoknak, akik szemeznek ezzel a pályával?
Az oxyológia sürgősségi orvostan az orvoslás egyik legjobb színtere, ahol az ember mind a mechanikus készségeit jól szinten tudja tartani és fejleszteni is tudja, mind a kritikus gondolkodást alkalmazhatja.

Arra, hogy egységben gondolkozzunk az emberről, ok-okozati összefüggéseket keressünk, ez a legjobb színtér.

Ha valaki úgy érzi, szüksége van arra, hogy a kritikus, gyors gondolkodást alkalmazza, adrenalin-fröccsökre van szüksége, hirtelen kell döntést hoznia, és ebben jól tud funkcionálni, akkor ez egy ideális pálya lehet. Ennek a munkának az a jó része, hogy van eleje és lezárása. Nem egy szakrendelés, nem kell „hazavinni” a betegeket, nem visszajáró betegek vannak. Azt gondolom, ez egy nagyon szerethető szakma, és amíg úgy érzem a nap végén, hogy tudtam segíteni másoknak, addig jó helyen vagyok.